Mindenszentek és halottak napja

Mindenszentek és halottak napja - az ünnep amely összeköti az élőket és a holtakat.

Mit ünneplünk mindenszentek napján?

A mindenszentek vagy mindenszentek napja a keresztények ünnepe, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a keresztény világ (katolikus, protestáns) november 1-jén tart. A még élők a "küzdő egyházat", a már meghalt és tisztítótűzben bűnhődők a "szenvedő egyházat", az üdvözültek pedig a "diadalmas egyházat" képviselik. Az ünnep 741 -ben, jelent meg először a megemlékezés napjaként. A hagyomány szerint egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette. A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe Magyarországon 2000-től munkaszüneti nap. Immáron ötödik alkalommal szervezik meg hazánkban – már több mint 100 település csatlakozott a kegyeleti ünnepséghez - a Mindenszenteki Mécsesgyújtást is november 1-jén a helyi temetőkben.

Mit ünneplünk a halottak napján?

A mindenszenteket követő ünnepnap a katolikus keresztény hagyományok szerint az elhunyt, de üdvösséget még nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívek napja. A mindenszentek napja után következő napot, halottak napját 998 óta tartják november 2-án. Magyarországon a halottak napja fokozatosan alakult át a katolikus egyház ünnepnapjából felekezetektől függetlenül az elhunytakról való megemlékezés napjává.

Milyen népszokások, hagyományok kapcsolódnak a mindenszentek ünnepéhez és a halottak napjához?

A halottak napjának hetét halottak hetének is nevezik. Az ünnepet megelőzően szokás a sírok megtisztítása, rendbetétele, feldíszítése. Az egyik legelterjedtebb hagyomány a mécses- vagy gyertyagyújtás. Ez abból a hitből ered, hogy az ezen a napon hazalátogató halottak ne tévedjenek el, visszataláljanak a sírjukhoz. Egykor szokás volt ilyenkor megteríteni a halottak számára, vizet, kenyeret, sót tenni az asztalra. Egyes vidékeken a temetőbe is vittek ételt, a maradékot pedig koldusoknak adták. A "kolduskalács" Szeged környékén volt elterjedt, mindenszentek napján üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek, illetve a székelyeknél is hagyomány volt a kenyérosztás a szegények között. A halottak hetén a parasztok körében munkatilalom is volt, nem szabadott földet művelni, mosni, meszelni, káposztát elsózni, hogy "ne zavarják a holtakat", s "mert a besózott káposzta meglágyul", és mert mindez bajt hozhat a ház népére. Ehelyett őröltek, kukoricát morzsoltak. A sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra, melyet később a protestánsok és a felekezeten kívüliek is átvettek. Magyarországon a krizantém vált a kegyelet, emlékezés virágává. A krizantém fehér és színes változatai is november 1-je környékén virágoznak, cserépben jól tűrik a zord időjárást és vágott virágként, vázában is tartósak. Ezek a tulajdonságai tették elsősorban temetői virággá Magyarországon.

Az Ipoly menti falvakban, ha valaki nem tud elmenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát a halottja tiszteletére. Régebben azt figyelték, hogy kinek ég el hamarabb a gyertyája, mert a népi hiedelem szerint az hal meg előbb a családban, akié előbb elalszik. Vannak, akik a gyertyagyújtás szokásáról kereszténység előtti eredetet feltételeznek. Ők azt tartják, hogy azért gyújtanak lángot a sírokon, hogy a tévelygő lelkek melegedni tudjanak a gyertyák lángja mellett, illetve, hogy visszataláljanak sírjaikba, és ne nyugtalanítsák az élőket.

Halottak napja: a lelki megtisztulás és az örök élet reménye

Az ünnepnap arra emlékeztet, hogy a halál nem vég, hanem átmenet: a mindenszentek és a halottak napja párosa a közösség, a megemlékezés és az örök élet távlatát nyitja meg – gyertyafénynél, imában, a szív csöndjében.

Felhasznált irodalom: internet tudástára

Szentes Bíró Ferenc